Nagyon megszeretném köszönni az eddigi visszajelzéseket, remélem kapok még belőle bőven! Nem teljesen vagyok megelégedve ezzel a résszel, de akárhányszor újra írtam, javítgattam rajta, egyszer sem lett jobb, azt pedig semmifélképpen sem szerettem volna, ha rész nélkül maradtok! Azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Továbbra is várom a kommenteket, pipákat és a feliratkozókat is, úgyhogy hajrá, hajrá! Jó olvasást a fejezethez! :) xx silver
Tisztában voltam vele, hogy az enyém is be fog piszkolódni. Ha Aaron olyan illegális körökben mozog, mint azt Luke elmondta, akkor nem maradhat tiszta. Igazából nem voltam biztos benne, hogy a pillanatnyi bosszúvágy dolgozott még bennem, vagy tényleg rászántam magam. Tudom, rossz dolog kételkedni magunkban, de az én örökös barátom volt. Közel sem állítottam volna határozottan, hogy képes leszek az ilyen dolgokban részt venni.
- Most hová megyünk? - tettem fel a kérdést. Nem bírtam a kocsiban uralkodó csendet. Olyan volt, mintha meg akarna fojtani.
- Neked ruháért - motyogta az orra alá Harry, de ebben a csendben még ezt is tisztán lehetett érteni.
- Ezt tudom! De helyszínileg hová? New York? - folytattam a kérdezősködést tovább. Valamilyen szinten butának éreztem magam közöttük. Volt még annyi dolog, amiről nem tudhattam, amik csak a későbbiekben fognak kiderülni, de ez a 3 fiú már természetes dolgokként tekintettek rájuk. Ők annyira mások voltak.
- Csak az egyik külső negyedébe megyünk be, egy kisebb bevásárlóközpontba. Ez is épp elég veszélyes már, mert valószínűleg nem egy embert állított rá a megkeresésedre Aaron - válaszolta, miközben egy pillantást vetett rám a visszapillantó tükörben.
- Szóval legyél gyors, nincs idő válogatni - nézett rám hátra Louis. Bólintottam egy jó nagyot. És újra a mellettünk elsuhanó tájra szegeztem a tekintetem.
***
A pláza, ahová betévedtünk már kínosan üresen tátongott. Csak egy két ruházati üzlet foglalt benne helyet, meg egy kávézó. A legtöbb üzlethelyiség nagy ezüst rácsokkal el volt zárva. Nem szólaltam meg, egyszerűen csak besétáltam az első boltba, ami nyitva volt.
Egy darabig csak nézelődtem a sok ruha között, de a fiúk unszolására elkezdtem lekapkodni véletlenszerűen pólókat, nadrágokat és pulcsikat. A legtöbbjük fekete színű volt, de akadt köztük egy-egy bordó, illetve fehér ruhadarab. Meg persze a kék farmerok. Igazából fogalmam sem volt róla, hogy miket kéne itt vennem, ezért még három csomag zoknit, és négy fehérneműszettet is a kezembe fogtam. Kezdettnek megfelelt. Nem volt kedvem semmit felpróbálni. Rutinos vásárló voltam, nagyjából tudtam, hogy minden az én méretemben van, ezért csak a kassza mellé ledobtam őket. Harry pedig szemrebbenés nélkül kifizette az összeget, ami nem volt kevés.
- Na, akkor mehetünk? - kérdeztem. Őszintén, a hideg kirázott ettől a szellem járta helytől.
- Ennyi? Kislány, egy darabig nem fogsz tudni vásárolni, és kötve hiszem, hogy 4 fehérneműszett elég lesz - vigyorgott rám Louis. Éreztem, ahogy az arcom elpirul, de próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Helyette csak becsörtettem egy másik boltba.
A plázában lévő összes boltot - összes ötöt - végig jártunk. Maximum fél órába telhetett az egész, meg persze rengeteg pénzbe. De igazából amikor láttam a 3 fiút a hatalmas zacskókat cipelve, kisebb mosoly kúszott az arcomra. Kiskoromban mindig valami hasonló látványról álmodoztam.
- Kérek egy kávét - jelentettem ki.
- Még mit nem! Minél előbb vissza kell mennünk a birtokra! - válaszolta Harry szigorúan.
- Ó, könyörgöm! Fél óra alatt elintéztem egy máskor legalább két napos bevásárlást! Kérem azt az átkozott kávét! - válaszoltam neki vissza.
- Holly, nem fogod fel? Nem vagy itt biztonságban! Egyikünk sem! - emelte meg kissé a hangját. De nem érdekelt.
- Nem ezen a két percen fog múlni - válaszoltam, és már el is indultam a kávézó irányába. Hallottam Harry bosszús hangját, majd lépéseinek a hangját, ahogy a nyomomba szegődik. A másik két fiú kiment a kocsihoz.
- Velem több ilyet nem játszol el, világos? - nézett rám szikrákat szóró tekintetekkel, miközben kértem magamnak egy lattét. Megforgattam a szemeimet, de bólintottam egyet. Harry megfordult és a plázát kezdte el pásztázni szemivel, miközben én az ujjaimmal doboltam a pulton és vártam a már jól megérdemelt koffein mennyiségemet.
Aztán hirtelen minden felgyorsult. Csak Harry ideges hangját hallottam:
- A fenébe! - aztán már karon is ragadott, és elkezdett húzni maga után. A pláza teljesen másik felébe ráncigált, alig tudtam vele tartani a lépést.
- Mi a franc van? - kérdeztem, de amikor megláttam az egyik boltból kilépő ismerős alakot, nem érdekelt a válasza. Csak az járt a fejemben, hogy a rossz irányba akar elvinni. Minden erőmmel azon voltam, hogy a bolt előtt álló alak felé rohanjak.
- Holly, fejezd be! - szólt rám Harry, de mikor látta, hogy eredménytelenül, hátulról jó erősen átfogta a derekamat és húzni kezdett.
- Harry, hagyj már! Ott van! Eljött értem! - könny szökött a szemembe, ahogy néztem Jake izmos alakját. Olyan volt, mint maga a megváltás. Már épp kiáltottam volna a nevét, amikor éreztem Harry hatalmas tenyerét a szám előtt. Behúzott egy üresen álló bódé mögé, és a földre kényszerített.
- Holly, tudom, hogy most mit gondolsz, de értsd meg, ő nem a te csapatodban játszik! - suttogta a fülembe, miközben még mindig fogva tartott nagy kezeivel. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy tisztán hallottam minden lélegzetvételét, szemeivel egyfolytában az arcomat fürkészte. Aztán egy jó nagyot beleharaptam a tenyerébe, mire felszisszent, de nem engedett el. - Szép próbálkozás, de ennél már tapasztaltabb vagyok! Most pedig nyugodj le, vagy pedig észrevesz minket az a pöcsfej - szólt rám, mire még jobban elkezdtem ficánkolni. A tenyerébe kezdtem el Jake nevét üvöltözni, de nem voltam elég hangos.
- Te idióta, hát nem érted? A te hősszerelmes Jake fiúd annak a mocskos patkánynak a maffiájában van! Most pedig elveszem a kezem a szád elől, és te kussban maradsz! A saját érdekedben! - suttogta a fülembe idegesen. Aztán elengedett és elővette a telefonját.
Miközben ő a kocsiban lévő fiúkkal beszélt halkan, bennem érzések hada tombolt. Itt volt nem messze tőlem Jake, életem első igazi szerelme, de mégsem éreztem közel magamhoz. Ezek után nem. Ő lett volna az utolsó ember, akire gondoltam volna, hogy végig tudott Aaron Hamilton mocskos ügyeiről. Tudott róla? Az embere volt mindvégig!
Ez alkalommal nem sírtam. Még csak sírhatnékom se volt. Talán hozzászoktam a titkokhoz? Lehet. De abban biztos voltam, hogy nem fogok még egy könnyet ejteni egyikőjük után sem. Nem érdemlik meg. A hátam mögött egész végig szövetkeztek. Titkolóztak. Hirtelen értelmet nyer minden a fejemben. Nem hiába akarta mindig Jake azt, hogy jó viszonyt ápoljak Aaron-nal. Nem hiába viselkedtek egymással az első találkozáskor is már annyira barátian.
- Holly, gyere! A hátsókijárathoz kell mennünk! - suttogta Harry. Feszült volt, ez a hangjából és a testtartásából is látszódott.
- Miért nem ölöd meg itt és most? Egyszer úgyis meg kell halnia ennek a szemétnek - szinte köpöm a szavakat, olyan undor lakozik bennem Jake iránt. Nem mondok nevet, Harry így is érti, hogy kire gondolok. Hiszen biztos tud mindent. Itt mindenki tud mindent, csak én nem.
- Még nincs itt az ideje - mintha kisebb mosolyra húzta volna száját, de ugyanabban a pillanatban újra feszülten pillantott rám. - Most pedig rohanni fogsz, olyan gyorsan, amennyire csak tudsz! - bökött fejével egy kisebb ajtó felé, amin ott volt a kijárat szimbólum. Csak bólintottam egyet, aztán már rohantam is. Harry ott loholt a nyomomban, majd amikor kiértünk a plázából a csuklómnál fogva irányított a kocsi irányába. A hátsóülésre ugrottunk be mind a ketten, a következő pillanatban pedig a kormánynál ülő Louis már a gázra lépett. Lihegve kilestem a sötétített üvegen, és jól láttam, ahogy pár sötét ruhás ember kiszaladt az ajtón, de már nem találhattak ott senkit.
***
Órák óta azon gondolkoztam, hogy minek kéne a következő lépésnek lennie. Hiszen itt voltam én, Holland Hamilton, egy kamu apával, egy hazug baráttal, egy halott anyukával, egy új apajelölttel és egy csomó ismeretlennel. Olyan egyedül voltam, mint még sohasem.
- Holly, kérsz valamit enni? - lépett be a szobába Niall. Talán ő volt az egyetlen kedves ember ezen a hatalmas birtokon.
- Nem, köszönöm. Nincs étvágyam - ráztam meg a fejem, és kibámultam a terasz ajtaján. Kint a nap hét ágra sütött, egy felhő sem volt az égen. Gyönyörű tavaszi nap volt, amit máskor talán imádtam volna. Ma csak még jobban arra késztetett, hogy maradjak inkább a szoba rejtekében.
- Már lassan egy hete nem ettél semmit! - lépett egy lépéssel beljebb.
- Reggelizni szoktam - válaszoltam fáradtan.
- Megkérdeztem Karent, azt mondta, hogy csak egy szelet lekváros kenyeret szoktál enni. Tudom, hogy nehéz! De nem teheted magad tönkre! - meglepődtem, mert azt láttam, hogy törődik velem. Ez pedig őszintén jól esett, habár fogalmam sem volt róla, hogy ki is Niall valójában. Csak annyit tudtam róla, hogy egy maffia tagja.
- Könnyű ezt mondani - motyogtam az orrom alá. Nem rég még éreztem magamban a tüzet, ami képes lett volna akárkit tönkretenni. Most már másra sem tudtam gondolni, mennyire egyedül vagyok.
- Tudod mit? Gyere, mutatok valamit! - az ágy mellé lépett, és megragadta az egyik kezemet. Harry-vel ellentétben ő gyengéden tette. Kirángatott az ágyamból, és elvitt egy másik szobába. Hasonló volt a formája, mint annak, amiben én aludtam, viszont ennek a falai sötétszürkék voltak, és tele volt játékgépekkel, egy biliárdasztallal, egy asztali focival és egy hatalmas vörös bőr kanapéval. Egy játékszoba volt.
- Ez aranyos, de én még életemben nem játszottam egyikkel sem - ráztam meg a fejem.
- Az kizárt, hogy nem biliárdoztál még! - kiáltotta hitetlenkedve. Kisebb mosoly kúszott az arcomra, a hitetlenkedését látva.
- Valahogy mindig elkerültem az ilyeneket - mutattam körbe a szobában.
- Ebben az esetben kénytelen leszek megtanítani használni őket! - válaszolta vidáman. Így történt, hogy Niall-lel töltöttem az egész délutánom. Elrablásom óta talán ez volt az első olyan alkalom, amikor nem jutott minden percben eszembe az a sok hazugság, amivel tömték a fejem egész életemben.
Nagyon szuper rész lett. Várom a kövi részt!:)
VálaszTörlésKöszönöm! Már felraktam :) xx
Törlés